The date ~

* Jihyun*

- Én? Jöttem az előadásra - mutat a terembe.
- Minek jöttél te az előadásra? - mondom még mindig tágra nyílt szemekkel.
- Ji több, mint valószínű, hogy azért, mert ő is velünk fog dolgozni - teszi vállamra kezét barátnőm. Először nem tudtam értelmezni, amit mond, majd végre észhez kaptam, és kellemetlenül elmosolyodtam.
- Vagy úgy..heh..ne haragudj - tűrtem kínomba egy kósza tincset fülem mögé.
- Semmi gond - villantotta meg fehér fogait.
- Akkor mi megyünk is - indultam volna ki, ha nem ragadja meg a karom.
- Nincs kedved este egy vacsorához? - nézett rám gyönyörű szemeivel. Teljesen zavarba jöttem, pedig nem is volt szimpatikus egyáltalán, sőt valami azt súgta, hiába az a különleges valami, hogy tartsam magam távol tőle. Kyunra pillantottam, ijedtemben azt se tudtam mit csináljak. Barátnőm egy aprót bólintott, ezzel mondván adjak egy esélyt.
- Rendben. 8-ra gyere értem - mosolyogtam rá félve.
- Remek - majd elengedte kezemet, és elment.
- Hát ez érdekes volt - néztem magam elé.
- Szerintem cuki - mosolyog Kyun.
- Nem tudom - vonom meg vállam - de nekem valami nagyon bűzlik körülötte... - nézek a távolodó fiúra.
- Hülye vagy - bök oldalba barátnőm - tiszta aranyos - neveti el magát.
- Nem is nekem kéne vele randiznom, hanem neked - nézek rá, majd elnevettem magam.

- Mit vegyek fel? Mit vegyek fel? - futkároztam a szobámban a ruháimat kidobálva a szekrényemből.
- Nyugodj már le! - próbált megállítani barátnőm, de nem sikerült neki.
- Basszus! Fél 8, és még sehol nem vagyok - sikítottam fel.
- Ha leállnál 5 percre, tudnék segíteni ember - nézett rosszallón rám Kyun.
- Jó igazad van. Tessék - majd megálltam a szoba közepén egyszál melltartóban, és bugyiban.
- Na azt mondja, hogy... - majd előkotorászott egy vörös ruhát, és egy hófehéret. Mindkettő pánt nélküli, körülbelül a combomig érnek. Nem kurvás, de mégis szexi, és szép.
- Na akkor ezeket próbáld föl - adta oda a vöröset. Felvettem, majd megmutattam neki is - Hm...hmm..hmm - cirógatta állát, mintha szakálla lenne.
- Mondjad már! - sürgettem.
- Nem tudom. Kevin! - kiabált át bátyámhoz.
- Igen? - kukucskált be a ajtón az említett személy.
- Gyere segíts! - fordult felé barátnőm - A húgod randira megy, és te amúgyis jó vagy ilyen téren. Mit kéne felvegyen? Ezt a vöröset vagy a fehéret? - mutatott a másik ruhára barátnőm.
- Fordulj csak meg picinyem - mutatta ujjaival a fiú, hogy forogjak - Próbáld föl a fehéret is - majd kezembe kaptam, és átvettem.
- Most őszintén Kyun. Muszáj Kevinnek segítenie? - utáltam, ha a bátyám jobban tudja mit vegyek föl, mint én.
- Igen, muszáj - nevetett a lány.
- Szerintem ez legyen - csapta össze tenyerét Kevin - Kyun? - nézett kérdőn barátnőmre.
- Szerintem is - mosolygott aranyosan a lány.
- Ezaz! - ugráltam örömömben - Akkor már csak a smink, és a hajam - futottam a fürdőbe. Kevin és barátnőm utánam jöttek, és segítettek elkészülni. Fekete hajam körülbelül a derekamig ér, ezt begöndörítettük, és jobb oldalt előre tettük. Az arcomon alapozót, és egy kis púdert használtunk. Ajkaimat vörös rúzzsal festettük ki, szememre pedig a szokásos macskaszemnek megfelelő tust használtuk. Összességében egész jól néztem ki. A fehér ruhához egy fehér magassarkú cipőt vettem fel, és már kész is voltam.
- Na, hogy nézek ki? - fordultam bátyám, és barátnőm felé.
- Ha nem lennék a bátyád, akkor most elvinnélek ÉN randizni - nevetett, és mutatta ujjaival, hogy jó.
- Jihyun, ha leszbikus lennék, szerelmes lennék beléd - mondta barátnőm, de mire a mondat végére ért, tágra nyílt szemekkel nézett - basszus, most ezt tényleg kimondtam? - kapott szája elé.
- Igen - nevettünk bátyámmal - nem baj, így szeretünk - adtam puszit az arcára, majd beszélgetésünket a csengő zavarta meg.
- Nyitom - futott Kevin az ajtóhoz.
- Jó estét! Én Jihyunt keresem - szólt az ismerős hang.
- Igen, már itt is van - intett bátyám, hogy induljak el. Felvettem gyorsan a kabátom, és már indultam is.
- Szia Eli - adtam puszit arcára - Akkor majd jövök Kevin. Anyáéknak mondd meg, hogy 11-re itthon leszek - ezzel beültem Eli kocsijába.
- Huhh, csodálatosan nézel ki - mosolyog a mellettem ülő fiú. Ebbe kicsit belepirultam, mert nem szoktam sokszor így felöltözni, sőt,  életemben ha kétszer volt rajtam ez a ruha, de lehet sokat mondok.
- Köszönöm - mosolyogtam - De te sem panaszkodhatsz - mutattam rá.
- Hát igen, köszönöm - nevetett, majd egy elég elegáns étteremnél álltunk meg nem messze tőlünk.
Az este kellemesen telt Elial. Sok mindent megtudtam róla, és lehet, hogy kicsit elítéltem először. Teljesen más, mint ahogy én azt elképzeltem. Szerintem ebből még egy jó barátság, esetleg több is kisülhet.
- Akkor jövőhéten találkozunk - kísért a bejárati ajtóig.
- Igen - bólintottam, majd adtam egy puszit arcára, és bementem. Elmentem lefürödtem, majd álomba merültem. Az álmomban Eli szerepelt. Kegyetlen volt, és gonosz. Meg akarta ölni az apámat, és ehhez engem használt ki, hogy közelebb kerüljön hozzá. De ez csak egy álom...

*Ellison*

Eddig egészen jól alakul az ismerkedés. Minél előbb belém esik a lány, annál hamarabb...
- Na, hogy sikerült az este Ellison? - kérdezi főnököm.
- Egész jól. Ha így haladok 1 hét, és az enyém lesz a lány - mosolygok.
- Ez csodálatos - csapta össze tenyereit a férfi - Nemsokára végre megvalósíthatjuk a tervünket Ellison - lépett közel hozzám, és vállamra tette kezét - és minden a miénk lesz - mondta komolyan, majd elnevette magát. Ez az ördögi nevetés féleség. Ilyenkor megtudok ijedni tőle, de amúgy rendes fickó.
- Igen uram - majd az ablakhoz léptem, és megcsodáltam a csodálatos szöuli éjszakát.
- Mi a baj Ellison? - lép mellém főnököm.
- Uram, - fordultam felé - nem hagyhatnánk ki a lányt belőle? - nézek rá, bízva benne, hátha megengedi.
- Nem, ő kell nekünk Ellison - csóválja meg fejét - csak nem szerelmes vagy belé?
- Nem, de nem szeretném, ha baja esne. Túl sokan estek már áldozatul nekünk...és ő, ő valamiért más, mint a többi - a szavak csak úgy jöttek maguktól, mintha nem is én mondtam volna őket ki.
- Sajnálom - veregette meg hátamat a férfi, majd elment. Nagyot sóhajtottam, mondván én megtettem mindent, hogy ne essen Jihyunnak baja, de a főnök szava szent.
- Na mi van szép fiú? - lépett mögém Yoojin.
- Yoojin, kérlek hagyj most békén - toltam le kezeit vállamról.
- Csak nem szerelmes vagy abba a ribancba? - nevetett gúnyosan - Tudod jól, hogy miatta vagyunk itt, ahol. Meg kell lakolnia neki is, és az apjának is - mondta a nő.
- Kérlek fejezd be! - miért kell eltűrnöm ezt a nőt?
- Na, de Eli. Én megadhatom neked azt, amit Alie nem - suttogta fülembe. Már az egész nőtől rázott a hideg, nem hogy még hozzányúljak.
- Azt mondtam fejezd be! - ordítottam arcába - Aliet meg hagyd ki ebből, és ne merd még egyszer a szádra venni vagy..
- Vagy? Megütsz? Megütsz úgy, mint a múltkor? Hah..Nem félek tőled Eli. Te az enyém vagy, érted? - majd megnyalta arcomat, és elment. Ilyenkor elgondolkozom, hogy miért nem léptem még le innen, és miért engedem a főnök lányának, hogy ezt tegye velem, Alievel, velünk. Már rég kirúgathattam volna magam, és már itt sem lennénk, de nem baj. Ez a utolsó munka, és vége. Addig is Jihyunt fűznöm kell, és a végén...